Az olasz virtusos tízperces randi után azért becsületemre legyen szólva, biztos én is kivertem a biztosítékot, de összehoztam egy ötperceset! Utazással együtt az étteremig! 

A csetelés bánatos lassúsággal kezdődött, napi 3 mondatváltás, egy hét után kibökte találkozzunk. Mondom előtte beszéljünk telefonon, áh, nem kell az majd itt a cseten megbeszéljük mikor és hol. Nos, megálmodta a csodás hétvégi napot, ez valamikor tél elején volt, mondta ő még reggel elugrik Karakószörcsökbivajbocánádra téliesíteni a nyaralót (váze, már 3 hete fagy, most jut eszedbe?!) és délután 2-3 felé kb jó lehet, és legyen akkor az én településemen, mert a haverjai a mellettem lévőn laknak, és este átugrik hozzájuk akkor. Hát jól van. A profilja alapján negyvenes középmagas lehet (magasság nincs jelölve), kicsit mintha latin vagy vonó lenne az ereiben, de ne legyünk előítéletesek, adjuk meg az esélyt, köztük is lehetnek normálisak, ki tudja, nem megy neki ez a netes pötyögés... Fél kettő felé elkezdem puccba vágni magam, hogy kettőre glédába álljak,  fél háromkor jön a cset, hogy ő most ért haza, még fürdik és röppen is ide. Előveszem a könyvet amit épp olvasok...Kérdem merről indulsz, hogy belőjem kb mikor ér ide, de  nem válaszolja meg, viszont jelzi, hogy kb fél óra múlva indul. Tehát nem publikus adat hol él, ettől se várjunk akkor sokat. Nos, fél négykor sikeresen jelzi, hogy ő elindult, kb fél óra míg ideér, és rettentő éhes, menjünk el kajálni. 4-kor küld egy üzenetet, amikorra is  odaérek a nevezett helyre, hogy ő fél ötre ott is van. Diszkréten felemlegetem  a kénköves ménkűt, hogy mekkora lotttófőnyeremény lehet ez a figura, hogy ennyit kell rá várni és folytatom a könyvet, amit előrelátóan magammal hoztam.  Esik az eső, de nincs gáz, mert a kocsiban ülök, egyébként nem lehetne hová bebújni, ha gyalog jöttem volna... 
Fél ötkor tényleg megjelenik a helyszínen, és a döbbenettől eltátom a szám. A profilkép valaki más lehetett, az életforma aki megérkezett, pedig az alábbi módon néz ki: kissé rozzant de sportautó, ötvenes nálam egy fejjel alacsonyabb, suhogós melegítős, bőrkabátos, makkoscipős nem idén barnult polgártárs, 50 felé, fukszok a nyakában és 3 méterről érezhető parfümfelhő, ráborult tényleg a drogéria férfi pultja... Nyújtja a kezét, udvariasan kezet rázunk, közel lép és rám keni két puszi kíséretében a rettenetes drogériát, nincs időm a folyamatot megszakítani. Kapkodom a levegőt közben, kérdezi hogy hová is menjünk enni. Mondom neki, itt van két percnyire az objektum, gyere utánam. Üljek be a kocsiba, menjünk együtt. Ááááh, menjünk külön, ott is van nagy parkoló. A helyszínig elérve döntésre jutok, én bizony inkább főzök magamnak otthon valamit, de ezzel a sportautós kapuzárási pánikos vajdával én biza nem vacsorázom. Leparkolunk, elnézem ahogy beszenvedi a járgányát vagy 5 perc alatt a kiszemelt helyre, közben majdnem felnyihogok, annyira megy a bénázás. Udvariasra rendezem az arcomat, és megvárom, hogy először ő kászálódjon ki az autójából, majd kikecmergek én is, és bűnbánó tekintettel mondom neki:

- Ne haragudj, nem pont erre számítottam és én nem tartom korrektnek, hogy úgy vacsorázzunk együtt, hogy én biztos vagyok abban, hogy mi nem leszünk egy pár, így nagy tisztelettel elbúcsúznék tőled. Mire ő:
- De hát nem is mondtad milyen magas vagy! - áh, ne zavarjon, hogy nem is kérdezted....
- A te profilodon sincs kint a magasság adat, de tudod nem is  a magasságoddal van a gond,  bocsáss meg ezért, de én most neked minden jót kívánok! 

Nem ment vacsizni, mérgesen beült a kocsijába és elporzott a haverokhoz.... Tuti ma én leszek a rohadék a haveroknak :D 

Tanulság:  a melyik nem veszi a fáradtságot, hogy beszélgessen telefonon legalább randi előtt és még a cseten se aktív, azzal találkozni sem érdemes. Ki tudja mi rejtőzik a profilkép mögött...