Két hete csetelgetek a férfivel, nagyon kényszeredetten, variálva az időpontokat, összehozza a randit. Gyakorlatilag már elérte, hogy a franc se kíváncsi rá, de nézzük meg, ki tudja miből lesz a cserebogár... Esténként eltűnik, tehát otthon még lehet is valaki, mert csak napközben nagyobb a hajlandóság a kommunikációra. Még aznap útközben is variál, még be kell ugrania a praktikerbe, meg kell vennie ezt, meg amott azt, végül 3 órányi variálás után megjelenik az általa megnevezett, élettereink félútján tallható gyorséttermben. Utálom a mekit, említettem is neki anno, de vagy nem emlékszik ez erre, vagy nettó nem érdekli, hát ez van, megnézni jó lesz, közben nem esik ránk az eső, nem fúj a szél...

Ülök, várok, olvasom a könyvet, mivel késik 10 percet. Megáll előttem egy pocakos kopaszodó figura, mintha emlékeztetne a profilképen lévő fickóra.... Gondolom magamban biztos nincs hely, azért akar ide ez a figura leülni, erre nevem szólít és bemutatkozik, hogy ő az Ő. A döbbenettől eláll a szavam, a képen szexin a halántékán őszülő barna hajú férfi full ősz, és kopaszodik hátul, valamint úgy legalább 20 évvel tűnik idősebbnek, és harminc kilóval nehezebbnek, de legalább a magassága stimmel. Felpattanok, bemutatozom, elzarándokolunk a pultig, lelkesen  meghív, hogy vacsorázzunk együtt, én csak egy kapucsínót kérek illedelmesen. Bevásárol két menüt magának meg fagyit és sütit - értem már a kerek pocit. Visszamegyünk az asztalhoz, nekiáll falni, közben beszélgetünk, fröcsög a nyál, próbálom biztonságos távolságba menekíteni a kapucsínómat, végül felfedezem, hogy tettek fedőt a pohárra, megkönnyebbülve ráteszem. Nnna, akkor ma itt  már nem lesz nyálcsere, megoldva a küldetés. 

Megkérdezem miért a fiatalos profilkép, vigyorogva közli, hogy de ő lélekben ilyen ám! Kérdem tőle, ő mit szól az agyonfilterezett női profilképekhez, találkozott-e már olyannal. Mondja igen, húdegáz, mindenféle bányarémbe már ő belefutott egy csomóba akik jól néztek ki képen, de a valóság az ultragáz volt... bólogatok illedelmesen, és magamban elképzelem, hogy fejére borítom a  maradék kapucsínót. Már a fagyinál jár, néha beletunkolja a sütit, egyszerre eszi a kettőt, tud élni, az látszik. 

Befejezi a vacsit, elégedetten böffent egyet, búcsuzom, fognám a kabátomat, hogy olajra lépek. Kérdezi estére van-e programom. Hát persze hogy van, csinálok én bármit, csak ne tovább vele...   Nem, nem adom meg neki a telefonszámomat sem, és örülök, hogy idáig is csak cseteltünk. Felháborodottan közli, hogy akkor minek raboltam akkor az ő drága idejét, mondom neki, ezzel én is így vagyok mert az a bizonyos emlegetett bányarém szintű a profilképe a valósághoz képest...