Kedvesen beszélget, jó értékrend, néhány nap múlva randira hív. Ez még a kezdetek kezdetén volt, rutintalan netes társkereső voltam, alapvető dolgokat nem kérdeztem ki. 

A randi első pillanatában kiderül 25 évvel idősebb nálam, és válófélben van. Kérdezem milyen stádiumban tart a válás. Még nem adták be a papirokat. Gondolom magamban, akkor vajon mit is keresel itt? Sétálunk ,valahogy lekavarodunk a sétaösvényről, térdig érő hóba kerülünk. Úgy káromkodik mint egy kocsis, finoman megemlítem, hogy nem illő ez hölgytársaságban, erre rámripakodik, hogy miattam baszakodik itt a derékig érő hóban. Elvigyorodom, kiröhögöm és közlöm vele, csak térdig ér és hát ja, ha tudtuk hogy kirándulni fogunk a hóban, ez benne volt a pakliban. Látom rajta, hogy ő ehhez az oltári pofátlan feleseléshez nincs hozzászokva, kicsit visszább vesz, majd elnézést kér. Emelgetjük a lábunkat tovább a kilátóhoz, közben pedig szépen elmeséli, épp válófélben van a pszichésen gyenge feleségétől, van három gyerek, és az asszony harmadszor próbál öngyilkosságot elkövetni, amikor ő lelépne. Ő nem tudja bevállalni, hogy teljes értékű kapcsolatot tudunk létrehozni. 

De bájos, kérdezem tőle:
- Miből gondolod, hogy a jövendőbeli partnered tolerálni fogja azt, hogy háromgyerekes apaként hónod alatt egy ideggyenge feleséggel szeretnél kapcsolatot kialakítani?
- Óh, csak szexkapcsolatra gondoltamhavonta egyszer kétszer, más igényem nincs...
- Nekem van, de nem baj, biztos megtalálod a hasonló csajt egy ideggyenge szuicid hajlamú férjjel és 3 gyerekkel, tök vonzó nem? Néz rám értetlenül.
- Neeem, nekem ilyen csaj nem kéne.
- Így vagyok ezzel én is, csak fordítva.

Süvölt a szél a kilátó felett, ropog a csönd. Elkáromkodja magát, úgy, hogy a fákról lehullanak hullanak a hócsomók. Kiröhögöm, búcsút intek, és otthagyom a kilátó tetején az elképedt figurát, hogy üvölthessen magában. Másik úton megyek, ismerem a járást errefelé. 
A hegyről lefelé kisüt a nap és szikrázóan gyönyörű a táj, az érkező távolsági buszt pont időben elkapom. Ha nem talál vissza a kocsijához, max megeszik a rókák meg a borzok, miután megfagyott. Az asszonynak tuti könnyebb lenne, mert ha ez otthon így üvölt minden apróságért, hát nem csoda ha egy nő halni vágyik mellette... 

Tanulság: ha első randira kirándulni visznek, csak ismert helyet válassz, ahol nem gond ha egyedül kell onnan visszatalálj. Ez volt a második netes randim, az első közös kávézás intézménye megóv az ilyesmitől. 

Pár napja ment a csetelés, normálisnak tűnt. Mondtam megyünk korizni barátnémmel, azt is hogy hová, lelkesedik, akkor kori után ő odajönne, mert a közelben lakik. Legyen úgy, ekkor zárják a korit, gyere oda óra 15-re.

A koripályán alulöltöztem, ha nem mozogtam, akkor fáztam, aztán ahogy átléptem a koriból a cipőbe, akkor meg sikeresen leléptem az olvadékkal teli szőnyegre, csuromvizes zokni lett az eredménye. Nos, sikerült óra 25-re megérkeznie, addigra már szétfagyott a lábam a kocsiban ücsörgés közben is. Mondom neki ne haragudj, szétfagytam, elázott a lábam mert bénáztam, jobban esne egy meleg tea, meg a jégen is hideg volt. Mondja rendben, tud egy nyugisabb helyet, csak guruljunk odébb. Beül a kocsimba arrébb megyünk egy forgalmas tér felé mutatja a parkolót, mellette sötét park. Kiszállunk, majd mondja menjünk sétálni, mutat a sötét park felé. A franc akar egy idegennel szétfagyott lábakkal egy sötét parkban sétálgatni, kelletlenül  mondom neki fázom és nem igazán esne jól most említettem miként jártam. Jó, akkor ott egy kávézó, üljünk be. Nyugtáztam mégse, csak van ebben a figurában emberség.
Na hát azt a teát is megbántam. Ahogy leültünk, már szorosan mellém ül, rátapad a kezemre, símogatja a karomat és kúszik a combom felé a mancsával. Felállok, távozást kezdeményezek, elkísér a kocsiig, és mondja akkor holnap majd hív, próbál szájon csókolni, úgy, hogy erősen fogja a derekam. Orvul nyakon harapom, nem kedvesen, hogy fájjon, meglepődik, eltol magától, ez mi volt? Nem tetszik, hogy tapizol és úgy próbálsz megcsókolni, hogy én még nem tartok ott, majd flegmán megrántom a vállam, sajnálom, ezt váltottad ki,  beülök a kocsiba és nyélgáz. Nem érzem magam mellette biztonságban.

Nem hívott másnap, de küldött egy messenger üzenetet, hogy aznap nagyon hideg volt és nem volt kedve felkelni... :D Irtam rá egy OK-t és azóta se beszéltünk :D Pedig milyen jó lett volna másnap ott a sötét, hideg minusz 9 fokos parkban ha végigtapiz a jeges mancsaival... Szerintem megsértődött, hogy nem lelkesedtem rá az egyik bokorban... 

 Tanulság: sötétedés után nincs randi. 

Csacsogunk pár napja, esténként megváltozik a figura kommunikációja, kicsit fura, mintha estére bekarmolna... Na mindegy, nézzük meg. Találkozzunk a villamosmegállóban, hát jó.

Nem a villamosról szál le, hanem a villamosmegállóval szemben lévő presszóból jön ki, a profilképe alapján megismerem, végre egy képének megfelelő korához stimmelő férfi. Mondja ott volt találkozója egy haverjával, valamit oda kellett adnia. Gyanútlanul nyugtázom. Menjünk sétálni, mit szólnék, ha arra mennénk? Rendben, szeretek sétálni, közben jókat lehet beszélgetni. Bandukolunk már vagy 15 perce, mikor is feltűnik egy kocsma mellettünk. A fiatalember megtorpan, hú, ő szomjas lett, nem gond ha beugrik meginni egy szódát? Nem gond, de vacakul esik, hogy nem jut eszébe megkérdezni, hogy esetleg én szomjas vagyok-e.  Megvárom kint, tényleg gyorsan csak kért bent egy sprite-ot, hozza is magával a féllityis palackot. Csatangolunk tovább még 10 perce, feltűnik egy pub az utca másik oldalán. Nem gond ha ő beugrik, mert most meg pisilni kell. Mit lehet erre mondani, jobb mint az utcán lógatná ki a lompit, menjél csak. Jön ki, valahogy közelebb hajol, megcsap a pálinka jelegzetes illata. Barátunk bevert egy bátorító felest túra közben... Ekkor esik le, hogy ez a figura már kocsmából érkezett és mióta elindultunk, azóta két kocsmát megjárt... Zarándokolunk tovább, már várom a következő kricsmit, persze bekéreckedik, most kábelfektetés lesz, kifelé jövet még erősebb a pálinka ájer. Lassan egy órája gyaloglunk, már útközben volt négy kocsma, jön az ötödik, búcsút veszek az alkesz komától. 
Kérdezi, mikor randizunk megint, olyan jó velem sétálni...  Mondtam neki, áááh, nem zavarom tovább a kocsmatúrás kört, de biztos lesz olyan hölgy aki ebben klasszabb partner lesz, átadnám a lehetőséget. :D 

A profi társkereső veteránok szokták emlegetni, hogy tartsuk külön sim kártyán a lovag jelölteket, nos igen, ez okkal van. Az eldobható simkártyák korában végtelen előnyt nyújt az a lehetőség, hogy amikor nem tudsz valakit levakarni magadról és a tiltás is kevés, akkor már csak a SIM kártya kihajítása marad. 500 forintot  megér a biztonság. 

Tindersztori. Emberünk állítása szerint jólmenő elvált ügyvéd, lelkes, ragad mint a bogáncs, napi szinten kedvesen lelkes csetelés, majd viberen folytatja. Megnézzük egymást, magas, okos, vállalható arcberendezés, kicsit mintha eszelős lenne a tekintet, de nem tűnik vészesnek. Azt már kezdem érezni, hogy az első benyomásra érdemes hallgatni. Haza nem tudott kísérni, ez később előnyt jelentett.   

Második randiig nem jutottunk el. Gyakorlatilag negyedóránként üzenetváltás, kb akkor tudtam a saját dolgaimat intézni, amikor ő dolgozott, egyébként azonnali rendelkezésre állást igényelt, amikor ez nem ment, akkor enyhén mártír, majd késsőbb a verbális terrorra hajazó telefonálgatásokba fajult a dolog. Másfél hete tartotuk a kontaktust, mikor is nálam a burkolónak dolga támadt, és írd és mond 3-4 órán át nem foglalkoztam a telefonnal, leraktam valahol és semmi reakciót nem adtam a pánikba került lovagnak. Mire ránéztem a telefonra, 64 nem fogadott hívás és vadabbnál vadabb üzenetek figyeltek a szerkezetben.  A kedves aggodalomtól induló repertoár vége az volt az üzeneteknek, hogy tudja, hogy nálam van a burkoló, és biztos azzal hentergek, meg az én jó édes anyukámat... Ezek után már nem szívesen hívtam vissza, de felhívtam, és rám zúdította a gyanakvásától kezdve a kétségbeesésen át a zsarolásig a verbális terror széres repertoárját. Mondtam nyugi, átküldtem neki a befor meg after képeket a burkolásról, de csak folytatta a nyomasztást a felnőttfilmes burkolós szexxel. Mindezt úgy, hogy még a kezemet nem fogta meg ez a csodálatos lovag, nemhogy valami csókféle, vagy egyéb izgibb dolog tortént volna köztünk...
Végül 10 perc telefonálás után ledobta az agyam az ékszíjat, és lapáton találta magát. Küldött még pár fenyegető üzenetet, hogy ő megtalál és majd korbáccsal rabszolgájává tesz, aztán tiltás. Ezek után random éjjel elkezdett számkijelzés nélkül csörögni a telefon, napközben hívogatások, mire felveszed lerakja, éjjel háromkor belehörög a telefonba, mondtam neki strepsils mert ez csúnya hörghurutnak tűnik, stb.  Másnap már levettem a telefon hangját napközben is, nem csak éjjel... 
Egy hétnyi zaklatás után végül kidobtam a SIM kártyát is... 

Tanulság: a jóképességűek között is van zakkant, és a lakcím nem közlése még előny is lehet. 

Az olasz virtusos tízperces randi után azért becsületemre legyen szólva, biztos én is kivertem a biztosítékot, de összehoztam egy ötperceset! Utazással együtt az étteremig! 

A csetelés bánatos lassúsággal kezdődött, napi 3 mondatváltás, egy hét után kibökte találkozzunk. Mondom előtte beszéljünk telefonon, áh, nem kell az majd itt a cseten megbeszéljük mikor és hol. Nos, megálmodta a csodás hétvégi napot, ez valamikor tél elején volt, mondta ő még reggel elugrik Karakószörcsökbivajbocánádra téliesíteni a nyaralót (váze, már 3 hete fagy, most jut eszedbe?!) és délután 2-3 felé kb jó lehet, és legyen akkor az én településemen, mert a haverjai a mellettem lévőn laknak, és este átugrik hozzájuk akkor. Hát jól van. A profilja alapján negyvenes középmagas lehet (magasság nincs jelölve), kicsit mintha latin vagy vonó lenne az ereiben, de ne legyünk előítéletesek, adjuk meg az esélyt, köztük is lehetnek normálisak, ki tudja, nem megy neki ez a netes pötyögés... Fél kettő felé elkezdem puccba vágni magam, hogy kettőre glédába álljak,  fél háromkor jön a cset, hogy ő most ért haza, még fürdik és röppen is ide. Előveszem a könyvet amit épp olvasok...Kérdem merről indulsz, hogy belőjem kb mikor ér ide, de  nem válaszolja meg, viszont jelzi, hogy kb fél óra múlva indul. Tehát nem publikus adat hol él, ettől se várjunk akkor sokat. Nos, fél négykor sikeresen jelzi, hogy ő elindult, kb fél óra míg ideér, és rettentő éhes, menjünk el kajálni. 4-kor küld egy üzenetet, amikorra is  odaérek a nevezett helyre, hogy ő fél ötre ott is van. Diszkréten felemlegetem  a kénköves ménkűt, hogy mekkora lotttófőnyeremény lehet ez a figura, hogy ennyit kell rá várni és folytatom a könyvet, amit előrelátóan magammal hoztam.  Esik az eső, de nincs gáz, mert a kocsiban ülök, egyébként nem lehetne hová bebújni, ha gyalog jöttem volna... 
Fél ötkor tényleg megjelenik a helyszínen, és a döbbenettől eltátom a szám. A profilkép valaki más lehetett, az életforma aki megérkezett, pedig az alábbi módon néz ki: kissé rozzant de sportautó, ötvenes nálam egy fejjel alacsonyabb, suhogós melegítős, bőrkabátos, makkoscipős nem idén barnult polgártárs, 50 felé, fukszok a nyakában és 3 méterről érezhető parfümfelhő, ráborult tényleg a drogéria férfi pultja... Nyújtja a kezét, udvariasan kezet rázunk, közel lép és rám keni két puszi kíséretében a rettenetes drogériát, nincs időm a folyamatot megszakítani. Kapkodom a levegőt közben, kérdezi hogy hová is menjünk enni. Mondom neki, itt van két percnyire az objektum, gyere utánam. Üljek be a kocsiba, menjünk együtt. Ááááh, menjünk külön, ott is van nagy parkoló. A helyszínig elérve döntésre jutok, én bizony inkább főzök magamnak otthon valamit, de ezzel a sportautós kapuzárási pánikos vajdával én biza nem vacsorázom. Leparkolunk, elnézem ahogy beszenvedi a járgányát vagy 5 perc alatt a kiszemelt helyre, közben majdnem felnyihogok, annyira megy a bénázás. Udvariasra rendezem az arcomat, és megvárom, hogy először ő kászálódjon ki az autójából, majd kikecmergek én is, és bűnbánó tekintettel mondom neki:

- Ne haragudj, nem pont erre számítottam és én nem tartom korrektnek, hogy úgy vacsorázzunk együtt, hogy én biztos vagyok abban, hogy mi nem leszünk egy pár, így nagy tisztelettel elbúcsúznék tőled. Mire ő:
- De hát nem is mondtad milyen magas vagy! - áh, ne zavarjon, hogy nem is kérdezted....
- A te profilodon sincs kint a magasság adat, de tudod nem is  a magasságoddal van a gond,  bocsáss meg ezért, de én most neked minden jót kívánok! 

Nem ment vacsizni, mérgesen beült a kocsijába és elporzott a haverokhoz.... Tuti ma én leszek a rohadék a haveroknak :D 

Tanulság:  a melyik nem veszi a fáradtságot, hogy beszélgessen telefonon legalább randi előtt és még a cseten se aktív, azzal találkozni sem érdemes. Ki tudja mi rejtőzik a profilkép mögött... 

Nos, a szövegértés mindig is kihívás a társadalom egy részére, a legnyilvánvalóbb, amikor a "tartós kapcsolat" megjelölés értelmezése nem sikerül, esetleg ignorálódik, fene tudja mi történik.  Emberünk bájosan cseveg a cseten, kellemesen inteligens, pár óra csetelés után a találkozóval hozakodik elő. Jajdejó, fussunk össze, gyanús a tempó. 

Kávézó, kedvesen udvarias, belefér a kapucsínó is neki, gálánsan jelzi, hogy ő meghív, szimpatikus is, de kevésbé udvariasan bámulja a mellmagasságú testtájakat. Elmeséli ükapjától napjainkig a családja történetét, feltűnően keveset kérdez arról, hogy én mégis ki a szösz lehetek. Eltelik egy óra, lassan kettő, szedném a sátorfámat, dolgomra indulnék. Kedvesen visszatart, kérdezi mi olyan sietős, hát ő most itt van, és ez egy csodálatos délután. Mondom neki ezen a csodálatos délutánon a kollégámmal is van még feladat megértően bólogat, akkor elkísérne a járműhöz amivel indulok. Felméri a szerkezetet, és közli, hogy ő szívesen elkísérne, aztán addig amíg én dolgozom, vesz egy üveg bort,  este pedig folytathatnánk nálam a randit,. Mily csodálatos ötlet, mondom én, de mégis miféle kapcsolatra is vágyik ő, mert erről még nem beszéltünk? Mondja, csak amolyan lazára, nem kell ezen úgy befeszülni, gumi van nála... határozottan megpróbál átölelni és  magához húzni, keresi a számat. Kisiklok a karmai közül, egy lépést hátra lépve, de legszívesebben megrúgnám....Nem is veszi észre, hogy a találkozás nem belegyezés arra, hogy ma este ágynak esünk...  

Határozottan közlöm vele, hogy sajnálom, hogy nem nézted meg alaposabban az adatlapom, ott ki van írva, hogy társat keresek nem szexpartnert. Igen, persze, előbb-utóbb minden kapcsolat az ágyban landol, ezzel nincs is gond, de mindenféle jötment figurát egy kis beszélgetés után miért is kéne nekem magamra rántani... 

Tapasztalat: mielőtt találkozunk szívünk hercegével, kérdezzük meg miféle kapcsolatra vágyik, hogy ne lopjuk már egymás idejét... 

Két hete csetelgetek a férfivel, nagyon kényszeredetten, variálva az időpontokat, összehozza a randit. Gyakorlatilag már elérte, hogy a franc se kíváncsi rá, de nézzük meg, ki tudja miből lesz a cserebogár... Esténként eltűnik, tehát otthon még lehet is valaki, mert csak napközben nagyobb a hajlandóság a kommunikációra. Még aznap útközben is variál, még be kell ugrania a praktikerbe, meg kell vennie ezt, meg amott azt, végül 3 órányi variálás után megjelenik az általa megnevezett, élettereink félútján tallható gyorséttermben. Utálom a mekit, említettem is neki anno, de vagy nem emlékszik ez erre, vagy nettó nem érdekli, hát ez van, megnézni jó lesz, közben nem esik ránk az eső, nem fúj a szél...

Ülök, várok, olvasom a könyvet, mivel késik 10 percet. Megáll előttem egy pocakos kopaszodó figura, mintha emlékeztetne a profilképen lévő fickóra.... Gondolom magamban biztos nincs hely, azért akar ide ez a figura leülni, erre nevem szólít és bemutatkozik, hogy ő az Ő. A döbbenettől eláll a szavam, a képen szexin a halántékán őszülő barna hajú férfi full ősz, és kopaszodik hátul, valamint úgy legalább 20 évvel tűnik idősebbnek, és harminc kilóval nehezebbnek, de legalább a magassága stimmel. Felpattanok, bemutatozom, elzarándokolunk a pultig, lelkesen  meghív, hogy vacsorázzunk együtt, én csak egy kapucsínót kérek illedelmesen. Bevásárol két menüt magának meg fagyit és sütit - értem már a kerek pocit. Visszamegyünk az asztalhoz, nekiáll falni, közben beszélgetünk, fröcsög a nyál, próbálom biztonságos távolságba menekíteni a kapucsínómat, végül felfedezem, hogy tettek fedőt a pohárra, megkönnyebbülve ráteszem. Nnna, akkor ma itt  már nem lesz nyálcsere, megoldva a küldetés. 

Megkérdezem miért a fiatalos profilkép, vigyorogva közli, hogy de ő lélekben ilyen ám! Kérdem tőle, ő mit szól az agyonfilterezett női profilképekhez, találkozott-e már olyannal. Mondja igen, húdegáz, mindenféle bányarémbe már ő belefutott egy csomóba akik jól néztek ki képen, de a valóság az ultragáz volt... bólogatok illedelmesen, és magamban elképzelem, hogy fejére borítom a  maradék kapucsínót. Már a fagyinál jár, néha beletunkolja a sütit, egyszerre eszi a kettőt, tud élni, az látszik. 

Befejezi a vacsit, elégedetten böffent egyet, búcsuzom, fognám a kabátomat, hogy olajra lépek. Kérdezi estére van-e programom. Hát persze hogy van, csinálok én bármit, csak ne tovább vele...   Nem, nem adom meg neki a telefonszámomat sem, és örülök, hogy idáig is csak cseteltünk. Felháborodottan közli, hogy akkor minek raboltam akkor az ő drága idejét, mondom neki, ezzel én is így vagyok mert az a bizonyos emlegetett bányarém szintű a profilképe a valósághoz képest... 

Egyszer volt, hol nem volt, összetindereztem egy egész szimpatikusnak tűnő figurát. Profilképén látszik, hogy nem idevalósi, de vállalható arcszerkezet, egyszem ülős kép.  Nyelvtanárféle ember, kedvesen kommunikál, felveszi a tempót, elmeséli az életét dióhéjban kultúráltan, az rendezett, majd néhány nap telefonálás után randira invitál. Nem igényli, hogy bemenjek a városba miatta, hanem gálánsan eljön az én településemre.  
Izgis nap, csiniruci, finom smink, frissen mosott haj, írja ő már 10 percel korábban odaér a cukiba, én időben érkezem, pontosan.

Belibbenek frissen, üdén mosolyogva, ül az asztalnál és nem áll fel. Mondja szia, és int, mutatva, hogy ott a pultnál kell rendelni. Látom, hogy még ülve is alacsonyabb nálam, és a profilképéhez képest jóval kevesebb a haja, úgy 10 évnyit öregedett, és van valami perverz beteg kisugárzása ami alapján jobb is ha nem fogunk kezet. Tudom én azt vazze merre adják a nasit, mert ez a kedvenc cukim, de egy teára talán illendő lenne meghívni a hölgyet, dohogok magamban és kevésbé lelkesen hozok magamnak egy teát. Persze nem áll fel, most sem, néhány percig semmitmondó témákról csevegünk. Ő már befalta a sütijét, és a csészéje is üres. Aztán belecsap a lecsóba és rákérdez:

- No és mi a véleményed, hogy tetszem?
Nem akarom megbántani, próbálom óvatosan fogalmazni a mondandómat, elsőre választok egy semmitmondó mondatot:
- Nem pont erre számítottam, és... - és nem tudom végig mondani.
Felpattan, olaszos virtussal közli, hogy akkor nekünk itt nincs dolgunk egymással és egy viszláttal olajra lép. Kacsázó járással távozik, járás közben valahogy még betegebb perverz kis manó kisugárzása van...

Ostobán nézek ki a fejemből 10 percig, hogy ez mi a kénköves ménkű volt, majd addig kevergetem döbbenten a teámat, amíg kihűl. Mire megiszom a teát, rendbe teszem az önérzetem és nyugtázom, hogy úgyis alacsony volt, fura is volt, nem kár érte. De itt nincs vége a történetnek.

Két nap múlva felhív, meglepődve felveszem. Elnézést kér, ne haragudjak, de az olaszos virtus, és hát na, nem is hagyta nekem végig mondani a mondatot, és ezer bocs meg egy anyamedve. Mondom neki, megtisztel a hívása, akkor rendben vagyunk, de hát én ezzel a virtussal nem tudok mit kezdeni, nagyon letörte a lelkesedésemet és nem látok több lehetőséget a barátságnál. Mire ő:

-De milyen jók vagyunk, hogy így összebarátkoztunk, akkor elmehetnénk swinger klubba mint az igazi barátok... 

:D ...és igeeeen, ott a perverz kis törpe! Mondom neki:
- Megtisztelő az ajánlat, de nem élnék vele, mert ez engem nem vonz.
- De higgyem el, nagyon jó lesz.
- Nem.
- De naaaa. Próbáld ki, nem fogod megbánni, mert nagyon jól nyalok és biztos találok valami jó nagyfarkú férfit is közben. - lesik: vazze, hát ennek még fel se áll, úgy akar csajozni! 
- Nem, szia. 

Végül tiltottam szegényt, mert még egyszer megpróbált rábeszélni. 

Tanulságok: legyen több képe fent, vagy privátban később küldjön még. Korabelit, nem száz évvel ezelőttit. Gyanakodjunk, ha ül, és nincs kitöltve a magasság adat a profilján, hogy törpe. A perverziót nem tudom miből kéne kiszűrni, az nekem már csak a személyes kontaknál lett gyanús. 

Sziasztok. Ez itt egy blog lesz első randikról, amik utolsók is egyben. Hogy miért vagyok egyedül? Azt hiszem elkottáztam ezt a részét az életnek, hazavittem hosszú távra egymás után két nehéz esetet, küzdöttem velük, kitartóan, aztán későn kapcsoltam, hogy menthetetlen a történet, az idő pedig eljárt felettem. Most itt állok a negyvenvalahány évesen és már látom, hogy bolhás kutyákat vittem haza nemes férfi helyett. Tanuljatok az én történeteimből lányok,  és ne vigyetek haza mindenféle faragatlan életformát, ne jusson a gyökereknek  nő, ne küzdjetek menthetetlen alakokkal. Talán akkor, ha ezek a férfiak nem jutnak úton-útfélen kevés energiával nőhöz, akkor lesz újra becsülete a nőknek. 

Sírva tudnék nevetni olykor, tegyétek velem ti is.